A masszázs története

A masszázs kultúrája több mint négyezer éves múltra tekint vissza. Első írásos feljegyzést, a masszázs alkalmazásával kapcsolatban, egy kínai feljegyzésben találhatjuk meg. Akkoriban a masszázst orvospapok végezték. Az ókori egyiptomi falfestmények alapján következtethetünk arra, hogy már ők is alkalmaztak masszázst a gyógyításban.
 

Indiában a masszázs az i.e. 1800-as évek táján nyert teret, innen származik az ajurvéda gyógykezelés, mely akkoriban még rituális célokat is szolgált. Ekkor már gyógyfüveket is használtak a masszázs során. Ugyanebben az időszakban más keleti népeknél is teret hódított a masszázs, mint a sebesült katonák leghatékonyabb gyógyítása. A zsidó szentkönyvek egészségügyi szabályai között szintén megtalálhatók a masszázsra való utalások.

Az i.e. V. századtól kezdve, a görög és a római kultúrában az orvosoknak érteniük kellett a masszázshoz, másképp nem praktizálhattak. A későbbi századok folyamán szintén nagy jelentőséget tulajdonítottak a masszázsnak, i.sz. II. században Galenus Tripsis című művében utasításokat találhatunk a masszázs technológiájával kapcsolatban. Ebből a műből szerezhetünk tudomást arról is, hogy a gladiátorok milyen izomlazító masszázsokat kaptak küzdelem előtt és után. Ezeknek a sportmasszázsoknak a nagy része máig érvényben van.

Hazánkban a török uralom ideje alatt terjedt el a masszázs és a fürdő kultúra, majd osztrák behatásra szinte tudományos szintre emelkedett a gyakorlatban. Ebben előnyt jelent számunkra a számos gyógyvíz is, amivel rendelkezünk.

A reneszánsz időkben, Velencében vált elterjedté a masszázs és a fürdő összehangolása és együttes alkalmazása, ez már a hidromasszázs elődje volt. A XIX. század legelején egy svéd vívómester kidolgozta a svédmasszázst, mely azóta is változatlanul van érvényben. Ugyanebben az időben alakult ki Finnországban a masszázs szaunával való összekapcsolása, ebből lett a finn masszázs. Ugyanekkor kezdődtek a kísérletek a masszázs és torna célú mechanikus gépek kifejlesztésére.

A XX. században első évtizedeiben kezdett a masszázs speciális területekre tagolódni, minden eddigi tapasztalatot és fellelhető írást felhasználva, szinte minden problémára kifejlesztettek gyógycélú és frissítő masszázsokat.

Svédmasszázs

A svédmasszázs megalkotója Pehr Henrik Ling, stockholmi svéd vívómester volt a XIX. században. Ő foglalkozott először a masszázs és a torna kombinálásával, ebből alakította ki a svédmasszázst. Azóta a svédmasszázs a legelterjedtebb a nyugati irányzatok közül. Európában minden masszázs szalonban és a legtöbb fürdőben igénybe lehet venni.
 

A svédmasszázs egy igen erőteljes, gyúró technológián alapul. Közismert tény, hogy a svédmasszázs akkor hatékony, ha már fáj. Fellazítja az izmokat, és nagyon hatékony az alvászavarok leküzdésében. Minden ember, akinek mozgás szegény az életmódja, kötelező lenne igénybe venni ezt a szolgáltatást, mivel átmozgatja a nem használt izmokat, megelőzve azoknak sorvadását. Ez a masszázs fajta kifejezetten a testre korlátozódik, mint az európai masszázs fajták legtöbbje. Ennek ellenére hatékony a stressz oldó hatása. Hasonló a gyógymasszázshoz, azzal a kivétellel, hogy az egész testfelület átmozgatásra kerül, míg a gyógymasszázs célzottan a fájdalmas területekre irányul.

A svédmasszázs során a páciensnek is aktívan részt kell vennie az eljárásban, meghatározott tornagyakorlatok formájában. A masszázs olajok használatát is igényli, de akinek kifejezetten zsíros a bőre, abban az esetben púdert vagy kukorica keményítőt alkalmaznak.

A svédmasszázs a következő problémák kezeléseként igen erősen javasolt. Bármilyen izom merevség, vagy mozgásszervi probléma, továbbá izületi problémák esetén. Nagyon hatékony gerincproblémák tekintetében, továbbá reumás megbetegedésekkor. Ezen kívül, mivel erősen javítja a vérkeringést, ezért szívelégtelenség és keringési problémák esetén is javasolt a kezelés. Gyakran alkalmazzák alvászavar és erős stresszes állapot megoldására, továbbá egyéb pszichoszomatikus problémák esetén, úgy mint légzészavar. Izomgörcsök és húzódás esetén is hatékony, bár ez esetben inkább a sportmasszázs a legoptimálisabb technológia.

A svédmasszázs nem minden esetben a legjobb választás, ezért bármilyen megbetegedés esetén orvos javaslata szükséges. Nem helyettesíti az orvosi kezelést, általában kiegészítő kezelésként alkalmazzák.

Gyógymasszázs

A gyógymasszázst gyógyító jelleggel végzik, általában orvosi utasításra. A gyógymasszázs alapja a svédmasszázs, tehát az európai irányzathoz tartozik. A gyógymasszázs kifejezetten a nem teljes értékűen működő testrészekre irányul. A kezelés időtartama teljes mértékben a panasz mennyiségétől és erősségétől függ.

A gyógymasszázs, amellett, hogy enyhíti a panaszokat, serkenti a vérkeringést és az anyagcserét, ellazítja az izmokat, növeli a teljesítményt, továbbá az immunrendszerre is pozitív hatással van. Fájdalomcsillapító hatása kettős. Elsősorban az idegvégződésekre gyakorolt behatás által gátolja az fájdalmas ingerek eljutását az agyba, tehát hasonlóképpen csillapítja a fájdalmat, mint a fájdalomcsillapító tabletták. Továbbá speciális területeken való mechanikus behatás által az agyat fokozott endofrin termelésre készteti, amely szintén fájdalomcsillapítóként hat a szervezetre. A gyógymasszázs nyugtató hatása is közismert, hiszen az izmok ellazítása stressz oldó hatással bír.

A gyógymasszázs igen hasznos vérkeringési problémák és anyagcsere, illetve emésztési problémák esetén. Mivel erős stressz oldó hatása van, ezért stresszből eredő fejfájás, illetve alvás zavarok esetén is pozitív hatással van a páciensre. Izomlazító hatása miatt, izomgörcsök, húzódásos panaszok, továbbá váll, nyak és hátfájás esetén is alkalmazható. Az ülőmunkából adódó összes ortopéd problémát, ami rossz tartásból ered, hatékonyan javítja a gyógymasszázs. Leginkább azok élvezhetik ezeket az előnyöket, akik erős fizikai vagy szellemi megterhelésnek vannak kitéve huzamosabb időn keresztül.

A gyógymasszázst nem lehet túladagolni, minden helyzetben, minden emberre pozitív hatással bír. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy a gyógymasszázs nem minden esetben elegendő és nem helyettesíti az orvosi kezelést. Ezért legtöbbször kiegészítő kezelésként alkalmazzák. Amennyiben gyógymasszázsra van szükségünk, általában az orvos javasol masszőrt. Abban az esetben, ha magunknak kell keresni szakembert, mindenképpen képzett, jó hírű, nagy gyakorlattal rendelkező masszőr mellett döntsünk, hiszen nagymértékben függ a javulás sebessége a masszázst végző személy profizmusától. 

1.) A masszázs története IDŐRENDI FELOSZTÁSBAN

A masszázs szinte egyidős az emberiséggel. A masszázst és a kézrátételt a történelem előtti időkben a sámánok és gyógyítók már alkalmazták különböző kultikus és gyógyító rítusok során.

A legrégebbi írásos adat az ókori Kínából származik az ie. 2700 körül kiadott „a sárga császárok belső orvoslásának klasszikusai” című könyvben. Ez a könyv a tradicionális Kínai orvoslás legelső írásának tekinthető.              

Ie. 500 körül Kínában Lao-Tse  és Kong-Fu Tse feljegyzési utaltak a mozgásgyakorlatokra és a masszázsra. Papjaik oktatták éveken keresztül, s a titkát szigorúan őrizték.

Hippokratész (i.e. 460-377)  a szervezet egészséges működéséhez szükségesnek tartotta a friss levegőt, a megfelelő táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és masszázst. Jól ismerte a gyógyfürdő és ivókúra gyógyhatásait. A krónikus betegeknek fürdőt és masszázst javasolt, szükségesnek tartotta hozzá a mozgást. A masszázs görög elnevezésének szószerinti fordítása gyúrást jelent.

Kr.e. 199-130 között a Római Birodalomban Galenus folytatta Hippokratész munkásságát. Az „Egészség megóvásáról” szóló munkájában kifejtette, hogy a természet maga gyógyít, az orvosnak csak meg kell találnia a megfelelő gyógymódot és segítenie kell.

 Új masszázsfogásokat vezetett be, ezeket gimnasztikával kombinálta.

IX. században az arabok továbbvitték Galenus tanait. Salernoi iskola egészségvédelemmel foglalkozott, elsősorban masszázzsal és mozgással.

XII. században Francois Fuller brit orvos a masszázst és a testedzést a gyógymódok közé sorolja.

XV. században Nicolas Andry francia orvos ír a megelőzésről, a tartó-mozgató szervrendszer funkcionális szerepéről.

1517-1590-ben Ambroise Pare francia tábori orvos terápiás céllal masszírozta azokat a sebesülteket, akik mozgásképtelenek voltak.

1600-ban Paracelsius egyetértést tanusít pare-val, az anatómiai és élettani alapokat látja fontosnak.

A XVIII századtól a mechanoterápia néven válik ismeretté. A masszázs szó francia eredetű, de eredetét tekintve megoszlanak a vélemények. A fogások elnevezése is francia eredetű, innen vették át.

Magyarországon Mátyus Pál véleménye teljes egészében megegyezett Hippokratész eszméivel, az egészséget a testmozgásban, megfelelő táplálkozásban fürdőkúrákban, valamint a masszázsban látta.

Mátyás király udvarában úgynevezett „dögönyözők” voltak, akik mindenféle képzettség nélkül végezték munkájukat.

A klasszikus svédmasszázs fogásait P.H. Ling (1776-1839) vívómester és tornatanár alakította ki. Munkásságát Amsterdamban Metzger (1839-1901) folytatta, összegyűjtve az eddigi tapasztalatokat.

1875-ben Mosengeil Berlinben Metzger   munkásságát folytatja, Felveti, hogy a masszázs során beszélhetünk-e reflexes idegi hatásokról is?

A XIX. Században Hoffa ortopéd sebész Németországban Ling módszertét fejlesztette tovább, és adta át tanítványainak. Leírja az öt alapfogást, amelyet ma is tanítanak. Hoffa tanítványa BÖHM 1911-ben könyvében leírta a masszázs vezérfonalát, s azokat fényképekkel illusztrálta.

1890-től az orvosi egyetemeken oktatták, William Murell vezette be, az orvosképzés része lett.

1898-ban Head felfedezte a bőrtakaró és a belső szervek közötti reflektórikus kapcsolatot és szegmentális összefüggéseket, (Head zónák).

1917-ben Mackenzie ezt továbbfejlesztette, és bebizonyította a belszervek és az izomzat közötti reflektorikus kapcsolatot. (Mackenzie-zónák).

Az Ő kutatásai a szegment-masszázs alapjait tették le, melyet reflexzóna masszázs néven írták le. Az Ő kutatásaikat Glaser és Dalicho fejlesztette tovább l952-ben megírt könyvében.

1929-ben Elisabeth Dicke német gyógytornász kidolgozta a kötőszöveti masszázs elméletét és speciális gyakorlati technikáit. Kutatási eredményeit könyvében (Az én kötőszöveti masszázsom” címmel írja le.

1904-ben Gowers foglalkozott a fájdalmas izomterületekkel, melyeket fibrositis gyűjtőfogalom alá rendezett.

1926-ban Kirschberg a „Masszázs és gyógytorna” c. könyvében kitért arra, hogy a masszázs nemcsak az izmok hipertónusát befolyásolja, hanem a nyirokkeringést is.

1947-ben James Cyriax angol ortopéd orvos írja meg a könyvét a „Kezelés manipulációval és a mély masszázs” címmel, mely fizioterepeuták számára írt.

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat