Tápanyagok és vitaminok |
TÁPANYAGOK és ÉPÍTÕANYAGOK |
Sejtek felépítése: szervetlen és szerves anyagok-a tápcsatornán keresztül jutnak be a szervezetbe, |
Kivétel. oxigén. |
Tápanyagok csoportosítása funkció alapján: |
1. elsősorban |
Sejtalkotórészként |
Funkcionáló anyagok: ezeket a szervezet energiaszolgáltatásra |
Csak rendkívüli esetben használja fel, pl.: fehérjék |
2. elsősorban |
Energiát szolgáltató |
Anyagok + fontos sejtalkotórészek is, pl. zsírok, |
Szénhidrátok |
3. |
Kizárólag sejtalkotórészként |
Szereplő anyagok, pl. víz, ásványi sók, vitaminok |
1. FEHÉRJÉK |
A fehérjék nitrogén tartalmú szerves vegyületek, épít őköveik: az aminosavak (20 féle). |
Az aminosavak két csoportja: |
1. nélkülözhetetlen vagy esszenciális aminosavak: ezeket a szervezet nem képes önmaga |
Előállítani, táplálékkal jut a szervezetbe |
2. nélkülözhető aminosavak (nem esszenciális aminosavak): a máj más aminosavakból elõ tudja |
Állítani |
A fehérjék nagy változatosságot mutatnak (nagy variációs lehetõség). |
Fehérjék csoportosítása kémiai összetétel alapján: |
1. egyszerű fehérjék: csak aminosavak építik fel |
2. összetett fehérjék: aminosavak + más, nem fehérje természetű anyagok építik fel |
Pl.: zsír› lipoprotein |
Fém› metalloprotein |
Szénhidrát› glikoprotein |
Csoportosítás biológiai érték alapján: |
1. teljes értékű fehérjék: sok esszenciális aminosavat tartalmaznak |
2. nem teljesértékű ehérjék: kevés esszenciális aminosavat tartalmaznak |
3. SZÉNHIDRÁTOK |
A szénhidrátok C-bõl, H-bõl és O-bõl felépülő vegyületek, elemi építőköve az egyszerű cukor: |
monoszacharid. (A vércukor is monoszacharid.) |
Két monoszacharid összekapcsolódása› diszacharid |
Több monoszacharid› poliszacharid, pl. glikogén |
A szénhidrát nemcsak monoszacharidból, hanem aminosavból is képzõdhet ( |
glikoneogenezis |
). |
Raktározása a szervezetben: glikogén fomájában. Amikor a glikogén raktárak telítõdnek, a szénhidrátok |
Zsírrá alakulnak, és úgy raktározódnak. |
4. ZSÍROK |
A zsír (lipid) építõkövei a zsírsavak és a glicerin. |
A zsírok energiát szolgáltató tápanyagok + fontos sejtalkotók. Különösen a sejthártya felépítésében |
És műödésében játszanak fontos szerepet. |
1 |
5. VÍZ |
A szervezet 70%-a víz, ebbõl 50% intracellulárisan, 20%-az extracellulárisan helyezkedik el. |
A víztartalom csökkenése (kiszáradás, |
exsiccosis |
) a szervezet mûködésének súlyos zavarát, akár |
halálát is eredményezheti. |
6. ÁSVÁNYI SÓK |
A szervezet ásványisó-tartalma jelentõs . A legnagyobb mennyiséget a csontban található ásványi |
sók teszik ki (fõként mészsók, pl. hidroxilapatit ), + jelentõs a NaCl mennyisége is (a vér ozmózisos |
nyomásának szabályozásában van szerepe). |
Az ionok jelenléte fontos a sejtek normális mûködéséhez . Eloszlásuk a szervezetben nem |
egyenletes: |
Na-ion fõleg sejten kívül található |
K-ion inkább sejten belül |
Ca |
: véralvadásban, ingerület átvitelben van jelentõs szerepe |
++ |
Fe: a hemoglobin fontos alkotórésze |
7. VITAMINOK |
A vitaminok életfontosságú tápanyagok, a szervezet normális mûködéséhez nélkülönözhetetlenek. |
Két nagy csoport: |
1. zsírban oldódó vitaminok: |
A-vitamin: |
Funkciója: + szükséges a hámszövet sejtjeinek normális mûködéshez (hámvédõ vitamin) |
+ a szem pálcikáiban lévõ látóbíbor fontos alkotórésze |
Elõanyaga (provitamin) béta-karotin, amely fõleg a májban, tejben, répában található. |
Felszívódása után a máj alakítja át hatásos A-vitaminná. |
A hatásos vitamint a halmáj, állati zsírok, tej és tojás tartalmazza. |
D-vitamin: |
Funkciója: + szükséges ahhoz, hogy a vékony bélbõl megfelelõ mennyiségű Ca és P szívódjon |
föl (›utána a csontok alapállományában rakódnak le) |
+ hatására fokozódik a P visszaszívódása a vesecsatornákból |
Provitaminja az |
ergoszteron |
(növényi eredetű táplálékokban) és az |
dehidrokoleszterin |
(állati |
eredetű táplálékokban), amely a bõrben ultraibolya sugárzás hatására átalakul. Az átalakulás a |
májban folytatódik, de a hatásos D-vitamin a vesében alakul ki. |
D-vitamint legnagyobb mennyiségben a halmáj és a tojás tartalmaz. |
K-vitamin: |
Funkciója: + serkenti a májban a |
prothrombin |
és a VII. véralvadási faktor termelését. |
Legnagyobb mennyiségben a különböző. zöldségek tartalmazzák + a bélbaktériumok is termelik. |
Felszívódásához normális zsírfelszívódás szükséges. |
E-vitamin: |
Funkciója: + szükséges az ivarmirigyek normális működéséhez, az ivarmirigyek képzéséhez |
+ szerepet játszik a terhesség megtartásában |
+ antioxidáns hatás: az anyagcsere során keletkezett toxikus hatású gyökök |
(H |
O |
O |
) átalakítása |
2 |
2, |
2 |
Megtalálható: főleg csírázó növényi magvakban |
2 |
2. Zsírban oldódó vitaminok: |
B |
-vitamin: |
1 |
Funkciója: + a szénhidrát-anyagcsere egyik enzimjének hatócsoportja› ez a szerepe különösen |
az idegsejtekben és az izomsejtekben fontos |
Megtalálható: főként növényi magvakban, azok héjrészében, élesztõben |
B |
-vitamin: |
2 |
Funkciója: + fontos szerepet játszik a sejtek oxidatív anyagcseréjében, mivel a sejtek |
légzõ enzimjének hatócsoportja |
Megtalálható: élesztõben, tojássárgájában, tejben |
B |
-vitamin: |
6 |
Funkciója: + az aminosav-anyagcserében részt vevõ egyik enzim hatócsoportja, különösen az |
Idegsejtek és hámszövet működéséhez nélkülözhetetlen |
Nikotinsav: |
Funkciója: + a sejtek oxidatív anyagcseréjében szerepet játszó enzim hatócsoportja |
Megtalálható: májban, gabonacsírákban, korpában |
B |
-vitamin és a folsav: |
12 |
Funkciójuk: + fontosak a vörösvértestek képzõdésében |
+ nukleinsavak szabályozása |
B |
-vitamin: Kobalt tartalmú vitamin. |
12 |
Külsõ faktornak is nevezik, mivel a táplálékkal jut a szervezetbe. Felszívódásához a gyomor |
által termelt fehérje (belsõ faktor) is szükséges. A B |
-vitamin hozzákötõdik az intrinsic |
12 |
faktorhoz, így képes csak felszívódni, majd a keringés révén eljut a májba, ahol raktározódik. |
Megtalálható: májban, húsokban (fõzés hatására jelentõs részük lebomlik) |
Folsav: felszívódásához nincs szükség intrinsic faktorra, a máj raktározza. |
Megtalálható: májban, húsokban, zöld növényekben |
C-vitamin: |
Funkciója: + sejtek mûködésének szabályozása (mivel ún. |
. redox |
Anyag: reverzibilisen |
Oxidálódik és redukálódik) |
+ szükséges a kötõszöveti rostok normális képzéséhez |
+ fokozza a szervezet ellenálló képességét |
Megtalálható: zöld növények, gyümölcsök (fõzés hatására jelentős része lebomlik) |
8. ENZIMEK |
Az enzimek biokémiai folyamatok szerves katalizátora. |
Az enzimeknek két része van: |
1. |
apoenzim |
Fehérje természetű |
2. |
Koenzim |
(hatócsoport): kémiailag különbözõ anyag lehet, pl. vitamin, fémion (Mg, Cu, |
Ca) stb. |
Az enzim megfelelõ működéséhez mindkét rész épsége szükséges. |
Az anyag, amelyre az enzim hat: az |
szubsztrát |
(átalakuló anyag). Az enzim csak a számára |
Megfelelő térszerkezetű szubsztrátokat (S) képes bontani. |
Az enzimek (E) a folyamat végén változatlan formában találhatók meg. |
Az enzim mûködés egyik fontos szabályozási lehetõsége: |
allosztérikus gátlás |
, ill. |
allosztérikus aktiválás |
. A szabályozásnak ez a módja azt jelenti, hogy az enzimhez kötõdő anyag |
3 |
(ált. kis molekulatömegű) megváltoztatja az enzim térszerkezetét. Ezzel az enzim aktivitását |
Gátolhatja (allosztérikus gátlás) vagy fokozhatja (allosztérikus aktiválás). |
Az enzim mûködéshez megfelelő körülményekre van szükség: |
+ megfelelő hőmérséklet: a legtöbb enzimnél 37 – 38 |
C |
o |
A hőmérséklet csökkenésével arányosan csökken az enzim aktivitása, majd biz. érték alatt |
Teljesen megszűnik. Az alacsony hõmérsékletet (-180 |
C) károsodás nélkül bírják, óvatos |
o |
Felmelegítés után újra működõképessé válnak. |
A hőmérséklet 38 C fölé emelésekor az enzimaktivitás fokozatosan csökken, majd az enzim |
Fehérjéje irreverzibilisen károsodik. |
+ megfelelő vágyhatás: enzimenként eltérő, pl. a gyomorban található fehérjebontó |
Pepszin |
Csak |
Erősen savanyú közegben képes megfelelően működni (pH 1,5), a vékonybélben található |
Fehérjebontó |
Tripszin |
Viszont csak lúgos közegben aktív (pH 9,0) |
4 |